Egy oviskorú az iskolában

Ma reggel beültünk az autóba, én rövid úton kidobtam a taccsot, aztán pár perc múlva egyszer csak kiszálltunk a Hidegkúti Kutyaiskola előtt, ahol rengeteg kutyus volt, mindenki csóválta a farkát, volt aki ugatott, volt aki áriákat zengett. Aztán kezdődött az óra. Iskolás lettem!

Csak négyen voltunk a kezdő csoportban és a gazdim szerint még elég éretlenke voltam, mert mindenféleképpen a földön elérhető, ehető fadarabok, illetve a szagok érdekeltek, nem pedig a gyakorlatok. Valóban én voltam a legkisebb egyébként. Na, de majd két hét múlva, amikor legközelebb megyünk, már majdnem 5 hónapos leszek. Egyébként a kisebbik gazdim is éretlenke volt, mert még nem tudta kellőképpen az akaratát rám erőltetni. De hát neki is van még mit tanulnia. Egyébként az Ül, Fekszik, Lábhoz, Hozzám parancsokat tanultuk, közben játszottunk is és sokat gyakoroltunk. Nekem gazdi szerint láthatóan fogalmam sem volt, mi történik, csak húztak-vontak, én meg mentem a kaja után. Hát még gyakorolni kell! (mentségemre legyen mondva, hogy igazából még csak ovis vagyok)

Lássuk csak, hazafele mit hánytam össze az autóban: egész középkonzol, a váltó körüli bőr legmélyebb bugyraival együtt, anyósülés (természetesen), vészvillogó (pont akkor fékeztek, szóval épp oda kenődtem fel hányás közben) és amikor hirtelen hátradobtak nagyapának, akkor még a hátsó részre is jutott némi maradvány.

A szobatisztaság-para megoldása

Már rég írtam a szobatisztaságról. Az a helyzet, hogy időközben szobatiszta kölyökké váltam, ami nem kis munka következménye. Persze nem akarom fényezni magam, hogy most már nagy vagyok, és tovább vissza is tudom tartani, meg szólni s tudok vagy az ajtó fixálásával vagy / és nyüszítéssel (vagy minek nevezzem azt a hangot, ami ki bír jönni belőlem ilyenkor) :)
Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a gazdik is megnevelődtek, és nagyon figyelnek a jelzéseimre, igyekeznek betartani a 3-4 óránkénti levitelt, illetve bármikor ugrásra készek, ha pl. hajnali 5-kor én elkezdem leadni a jelzéseimet. Persze a helyzet korántsem olyan rossz, már töbnyire végigalszom az éjszakát és ha este 11 körül levisznek, akkor legközelebb elég reggel 7 körül.

Egy ugatás mint száz, a megfogadandó tanácsaim a gazdik számára :
1. figyelj a levitelek közti időtartamra (ne húzd 3-4 óránál tovább, amikor a kölyök még nem bírja)
2. figyelj a jelekre, jelzésekre
3. mindig légy ugrásrakész! (pici kölyköknél rögtön játék / ébredés után ki kell menni)

Kutya-kamaszkor

Határozottan állítható, hogy kiskamasz korba érkeztem. Már egyáltalán nem vagyok a gazdik sarkában állandóan, a parkban azonnal felfedezőútra indulok, amint elengednek, és bizony, a hívó szóra sem jövök vissza azonnal, ha más mulatságom akad. A gazdijaim tudják, hogy most keményen kell dolgozni, hogy a falkavezérségüket elfogadva bármikor - akár játékot felfüggesztve is - a "gyere" parancsra hozzájuk szaladjak. Tele is tömik a zsebüket jutifalatokkal és folyton gyakorlatoztatnak, csak hát így is gyakori az eset, hogy meglátok egy csomó kutyát és aztán se kép - se hang.

Ez a kiskamasz kor 4-8 hónapos kor között zajlik kutyamérettől függően.(kisebb testű kutyáknál korábban kezdődik, mint a nagyobb testű társaiknál)
Maga a kamaszkor kisebb testűeknél már 5 hónaposan kezdődik, nagyobbaknál 9-10 hónapos korban, míg óriás testű kutyáknál akár még ennél is később. Nőstény kutyáknál az első tüzelési szakaszra korlátozódik a kamaszkor. Ilyenkor szeszélyessé, kiszámíthatatlaná válhatnak. Engem 6 hónaposan ivartalanítani szeretnének a gazdik, mert ezzel nekem is sok betegséget meg tudnak előzni.

Mi újság nevelés ügyben + betegállomány

Na, most az van, hogy erősen nyiladozik a csipám és növekszik az eddig is egeket elérő önbizalmam, ezért egyre nehezebben működünk, amikor leviszem sétáltatni a gazdit. Márpedig pont elértük azt a paradicsomi állapotot, hogy Bodza (jelesen szerény Személyem) boldogan sétálhat nagyokat a Városmajorban és játszhat rengeteget kutyahaverokkal.
Csakhogy az a baj, a gazdi szerint, hogy amikor észreveszem a többi kutyát, akkor számomra a gazdi és - vele együtt a külvilág kutyákon kívül maradó része - teljesen megszűnik. Ilyenkor a gazdi hiába hív vissza, szólongat a nevemen, indul el határozottan az ellenkező irányba, vagy bújik egy fa mögé - ahogy ezt okos könyvekől olvasta, - rám semmi sem hat. Szóval most a kisebbik méretű gazdi el van kámpicsorodva rendesen emiatt és már nagyon várja, hogy mehessünk valamiféle kutyaoviba. Hát én is nagyon várom, bár nem tudom, mi az, de én aztán mindennek örülök! :) Majd arról is beszámolok rendesen, ha megnéztük!

Amúgy most betegállományban vagyok, mert prüszkölök, köhögök és szörcsögök - gazdik szerint valamiféle kicsi dárt véder lettem. Nem tudom, mi az, de remélem, gyógyítható! Szóval a doktornéni otthonmaradós kúrát írt nekem elő, ami EGYÁLTALÁN nem tetszik! Én le akarok menni bratyizni a Majorba! Ennek egész nap hangot is adok, de csak a kertbe vittek le... az egész betegségben csak a medvesajt a jó... (Paxirasol csomagolóanyaga - a szerk.)

Mit eszik Bodza?

A gazdim kitalálta, hogy legalább egy héten egyszer készít nekem igazi kaját, hogy ne kizárólag száraztápon éljek. Megnézett egy tonna videót a youtube-on és alaposan utána is olvasott, majd összeállította nekem a Bodza-menüt. Íme:

- darabka brokkoli felaprítva

- fél reszelt répa

- fél alma darabokra vágva

- egy tojás

- kb. fél dl kefir

- apróra szeletelt sütőtök darabka

- főtt rizs (a farháttal együtt főzve)

- főtt farhát

- lehetőség szerint lehet bele vágni friss sóskát, spenótot, (ez most nem volt)

Ezeket mind össze kell keverni nyersen (kivéve a rizst) és már kész is a fini Bodza-táp!

Ma ez volt az ebédem, és olyan boldogan faltam föl, hogy még a füleim is lobogtak közben! Nyammm!

szobatisztaság-para

Gazdijaim nagyon sokat küzdenek valami szobatisztaság nevű dologgal és már kezdenek aggódni, hogy valamit rosszul csinálnak. Pl. ma vasárnap lévén kb. két óránként levittek a kertbe, de semmi output nem volt órákig. Aztán este a jó nagy vacsi után volt jó nagy output, de persze a lakásba.
Nagyjából egyébként úgy tűnik, hogy igyekszem mindig a lakásban végezni a dolgom, lehetőleg feltűnés nélkül, hogy ne tudjanak rajtakapni, aminek pedig állítólag nagy pedagógiai szerepe lenne.
Már könyveket is bevásároltak, hátha attól okosabbak lesznek. :)
Megkaptam amúgy a harmadik szurimat, már csak egy hónap és mehetek az utcára, vaúúúú!
Most épp apa-gazdi öléből figyelem, mit dolgozik.

félelem és reszketés az autóban

Huhh, eddig sem szerettem autózni, de eddig legalább a gazdik ölében fekhettem, akik nyugtatgattak és simogattak.
Na de most! A kutyafáját! Betettek az autó hátuljába! A csomagtartó hatalmas volt nekem, ide-oda gurultam benne, amíg rá nem jöttem, hogy le kell feküdni a sarkában. Annyira vigasztalhatatlan voltam egész úton, - hiába a nagyobbik gazdi barátságosan nálam tartott keze -, hogy mire megérkeztünk, remegett minden porcikám, és egy akkora nyáltermés lógott a pofám két felén, hogy három bullmasztiff is megirigyelte volna.
De aztán amikor megláttam a napköziben a haverokat, nyomban kutya bajom se lett! :)

Viszont aztán másnap reggel, amikor átvittek a napközibe megint, akkor a mindössze 5 perces autóút alatt is ugyanazokat a tüneteket produkáltam, már ami a félelmet és nyáladzást illeti. Szóval jólelkű gazdáim úgy döntöttek, hogy a nagy úton hazafelé már nem kínoznak, és így újra velük lehettem, legnagyobb boldogságomra, és még műcsontot is kaptam!!! :D

Attól tartok, hogy jövő hétvégén megint megpróbálják, hogy az odautat a csomagtartóban töltsem, mert elméletük szerint a haverok látása nagy jutalomnak számít, és így majd pozitív asszociációim lesznek az autó nevű rémmel.

Tanulni, tanulni, tanulni

Első és legfontosabb parancsok, amiknek a teljesítését el kell sajátítanom, a következők:

- ÜL

- GYERE

- MARAD

- ERESZD

- TIED
- FÚJ / NEM!

kukucs

Hát eddig az ül megy a legjobban, mert ezt folyton kaja előtt alkalmazzák rajtam és tudom, hogy ilyenkor nagy lesz a jutalmam. Meg amúgy is ülve látom legjobban a fejem fölött zörgetett hamit.

A gyere ment már jobban is. Mostanában gazdik szerint kezdek elszemtelenedni, vagy csak kamaszodni, de néha szerintük túlságosan is öntudatomra ébredek és ilyenkor nagy amplitudójú orbitális pályán piszkítom le, hogy épp hívnak.

A marad parancsot hiánytalanul teljesítem, mivel e parancs kimondásakor fogják a nyakörvet, szóval esélyem sincs hibázni. Állítólag ez a titka a kutyanevelésnek, hogy esélyt se adjanak a hibázásra és akkor nem rögződnek rossz szokások.

Az ereszd és a tied még új szavak, egyelőre csak ismerkedünk. 

A fúj / nem parancsokat kissé gyakran hallom... nem is nagyon hatnak rám.

Na mindenesetre ma nagyot játszottunk a gazdikkal, egész este 6-tól 10-ig! Nagyokat vakkantgattam is, örömömet kifejezendő.

Gazdik egy kis tanítást is bele szerettek volna csempészni, az egész bunyó állítólag arról szólt, hogy én ne harapjam az ő végtagjaikat, de ebből (illetve a pofonokból) nekem csak az jött le, hogy nagyon vakmerő harcostársam van, ami csak egyre ingerelt az újabb támadásokra az illető végtagjai ellen.

Ez a videó akkor készült, amikor már vagy fél órája harcoltam hősiesen és itt egy kisit már megfáradt a harcos. 
Bodza verekszik - videó 

Korai nevelés

Kisebbik típusú gazdim elolvasott mindenfélét a neten és ezért ezek ketten fejükbe vették, hogy elkezdik a képzésemet. Ma játék közben így valami apportírozást próbálgattak rajtam, ami közepesen ment. Kisebbik gazdámmal nem nagyon, de a nagyobbikkal már sokkal jobban. Eleinte ugyanis nem értettem, hogy mire jó, hogy a végén eldobják a játékomat, utána már teljesen érdeklődésemet is veszítettem iránta. Aztán amikor meg végre megkaparintottam, akkor meg magammal akartam vinni rágcsálni. De aztán a nagyobbik gazdám lelkesítőbb volt, és akkor már én is ügyesebb voltam. Szóval van bennem labrador-ösztön, az tuti! :)
Most elfáradtam, lepisiltem az egyik rongyomat és lefeküdtem aludni. Vaúú!