Fürdőzés Nagymaroson

Szombaton élesítgettem úszástudományomat.

kupi

Gazdi most haragszik. Szerinte nem voltam jófej. Pedig én nagyon vártam őt haza, és ő tehet róla, hogy a földön hagyta a szemeteszsákot... és hogy mozog az asztallap és le lehet verni, ha a kutya ráugrik... hogy nem szabad ráugrani? Ja. Kellett neki egyedül hagynia.

Mindenesetre a képen, ami fogadta őt hazatértében, azon nincs mit szépíteni: egy teljes zacskó szemét szétszórva az előszobaszőnyegen, a konyhában a maradék, kiömlött büdi ételmaradék-lötyikkel (és még szerencséje volt, hogy a lötyik nem az előszobaszőnyegen landoltak), a szobában egy levert asztallap és a róla leesett zacskó kristálycukor a földön szétszórva, a teamécsesek & a gyertyatartó szintén a földön (de legalább nem tört el), és a laptop, ami - nagy mázli - a széknél lejjebb nem esett.

 Én meg a romok tetején farokcsóválva örültem, hogy gazdi végre hazajött!
(Szerintem nem kéne nélkülem mennie bandázni.)

A bonus track, avagy slusszpoén, hogy egy egész doboz csokiskeksz, ami az asztalon volt, eltűnt (minden bizonnyal a pocimban)! Gazdi most azt reméli, hogy ezek után a cukorból nem ettem sokat... Mondanom sem kell, hogy erre gazdi elolvasott rögtön mindenfélét a csokoládé toxikózisról, és valami hülye amerikai vet-honlapon olyan infókat talált, ami szerint ez a dózis már halálos is lehet... :o :S Aztán magyar honlapokon meg azt, hogy ettől semmi bajom nem lesz. Aztán még éjfélkor felhívott egy ügyeletet, biztos, ami biztos. Mindenesetre jó tudni, hogy a keserű csoki sokkal kisebb adagban is káros, mint a tejcsoki!

Megtanultam úszni + a nagy kutyagolás

Végre itt az igazi tavasz!Ma gazdi elvitt a Börzsönybe egy hatalmasat túrázni (mármint ő csak picit kirándult, de én nagyjából ötszörös szorzóval számolom a kilométereimet.

Szóval gazdi számításai szerint legkevesebb 50 km-t szaladgáltam ma össze, de ez tényleg csak alsó hangon... Még a Hegyes-tetői kilátóba is felmentünk, sőt, én repetáztam is!


És nem mellékesen ma megtanultam úszni! Túra előtt is voltunk a Dunánál, ahol azonnal bementem a vízbe, de csak pocakig, és minden botot szépen vissza is hoztam, egész addig, amíg egyszer mélyre ment a bot és ahogy kutyagoltam be érte, egyszercsak kis híján elsüllyedtem. Úgy megijedtem, hogy ösztönösen elkezdtem csapkodni, mint egy vízibicikli és így simán kijutottam a partra.

Nahát ilyen furfangos vízállásra nem számítottam, úgyhogy visszavettem az ambícióimból és már sokkal kevésbé óhajtottam mély vízbe menni. Aztán végül néhányszor bementem és úsztam is!
Később a túra után is visszamentünk a vízhez és találkoztunk egy 7 hónapos fekete labival, aki még szintén nem úszott, és akit a gazdája szintén próbált motiválni úszásra. Így együtt szaladtunk a bot után, mindketten csak pocakig érő vízbe, utána álltunk és néztük a botot...

Ugattuk is együtt a hullámokat, amikor elment egy szárnyashajó meg ugrálgattunk a kis vízben.

Egy szó mint száz, ma nagyon jól éreztem magam és most teljesen K.O. vagyok