Gazdi most haragszik. Szerinte nem voltam jófej. Pedig én nagyon vártam őt haza, és ő tehet róla, hogy a földön hagyta a szemeteszsákot... és hogy mozog az asztallap és le lehet verni, ha a kutya ráugrik... hogy nem szabad ráugrani? Ja. Kellett neki egyedül hagynia.
Mindenesetre a képen, ami fogadta őt hazatértében, azon nincs mit szépíteni: egy teljes zacskó szemét szétszórva az előszobaszőnyegen, a konyhában a maradék, kiömlött büdi ételmaradék-lötyikkel (és még szerencséje volt, hogy a lötyik nem az előszobaszőnyegen landoltak), a szobában egy levert asztallap és a róla leesett zacskó kristálycukor a földön szétszórva, a teamécsesek & a gyertyatartó szintén a földön (de legalább nem tört el), és a laptop, ami - nagy mázli - a széknél lejjebb nem esett.
Én meg a romok tetején farokcsóválva örültem, hogy gazdi végre hazajött!
(Szerintem nem kéne nélkülem mennie bandázni.)
A bonus track, avagy slusszpoén, hogy egy egész doboz csokiskeksz, ami az asztalon volt, eltűnt (minden bizonnyal a pocimban)! Gazdi most azt reméli, hogy ezek után a cukorból nem ettem sokat... Mondanom sem kell, hogy erre gazdi elolvasott rögtön mindenfélét a csokoládé toxikózisról, és valami hülye amerikai vet-honlapon olyan infókat talált, ami szerint ez a dózis már halálos is lehet... :o :S Aztán magyar honlapokon meg azt, hogy ettől semmi bajom nem lesz. Aztán még éjfélkor felhívott egy ügyeletet, biztos, ami biztos. Mindenesetre jó tudni, hogy a keserű csoki sokkal kisebb adagban is káros, mint a tejcsoki!
Vau-vau!
Bodza vagyok; Labrador keverék kisasszony, aki folyton rágcsál.
8 hetesen kerültem a gazdijaimhoz, és e-vakkantásaim (elnézést Morzsikától a plágiumért) ettől kezdődően hozzátok és rólam szólnak.
Azért diktálom ezt a blogot gazdinak, hogy ha majd nagy leszek, akkor is emlékezhessenek rám, hogy milyen voltam kicsinek és mindenki on-line követhesse felcseperedésemet és minden vele járó ügyet.
A galériám folyamatosan frissül, nézegessétek! Uff, én szóltam!