Ma gazdi elvitt a Börzsönybe egy hatalmasat túrázni (mármint ő csak picit kirándult, de én nagyjából ötszörös szorzóval számolom a kilométereimet.
Szóval gazdi számításai szerint legkevesebb 50 km-t szaladgáltam ma össze, de ez tényleg csak alsó hangon... Még a Hegyes-tetői kilátóba is felmentünk, sőt, én repetáztam is!
És nem mellékesen ma megtanultam úszni! Túra előtt is voltunk a Dunánál, ahol azonnal bementem a vízbe, de csak pocakig, és minden botot szépen vissza is hoztam, egész addig, amíg egyszer mélyre ment a bot és ahogy kutyagoltam be érte, egyszercsak kis híján elsüllyedtem. Úgy megijedtem, hogy ösztönösen elkezdtem csapkodni, mint egy vízibicikli és így simán kijutottam a partra.
Nahát ilyen furfangos vízállásra nem számítottam, úgyhogy visszavettem az ambícióimból és már sokkal kevésbé óhajtottam mély vízbe menni. Aztán végül néhányszor bementem és úsztam is!
Később a túra után is visszamentünk a vízhez és találkoztunk egy 7 hónapos fekete labival, aki még szintén nem úszott, és akit a gazdája szintén próbált motiválni úszásra. Így együtt szaladtunk a bot után, mindketten csak pocakig érő vízbe, utána álltunk és néztük a botot...Ugattuk is együtt a hullámokat, amikor elment egy szárnyashajó meg ugrálgattunk a kis vízben.
Egy szó mint száz, ma nagyon jól éreztem magam és most teljesen K.O. vagyok
