"a tumbling bundle of joy"

Vau-vau!

Bodza vagyok; Labrador keverék kisasszony, aki folyton rágcsál.

8 hetesen kerültem a gazdijaimhoz, és e-vakkantásaim (elnézést Morzsikától a plágiumért) ettől kezdődően hozzátok és rólam szólnak.

Azért diktálom ezt a blogot gazdinak, hogy ha majd nagy leszek, akkor is emlékezhessenek rám, hogy milyen voltam kicsinek és mindenki on-line követhesse felcseperedésemet és minden vele járó ügyet.

A galériám folyamatosan frissül, nézegessétek! Uff, én szóltam!

2010. január 12., kedd

A szobatisztaság-para megoldása

Már rég írtam a szobatisztaságról. Az a helyzet, hogy időközben szobatiszta kölyökké váltam, ami nem kis munka következménye. Persze nem akarom fényezni magam, hogy most már nagy vagyok, és tovább vissza is tudom tartani, meg szólni s tudok vagy az ajtó fixálásával vagy / és nyüszítéssel (vagy minek nevezzem azt a hangot, ami ki bír jönni belőlem ilyenkor) :)
Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a gazdik is megnevelődtek, és nagyon figyelnek a jelzéseimre, igyekeznek betartani a 3-4 óránkénti levitelt, illetve bármikor ugrásra készek, ha pl. hajnali 5-kor én elkezdem leadni a jelzéseimet. Persze a helyzet korántsem olyan rossz, már töbnyire végigalszom az éjszakát és ha este 11 körül levisznek, akkor legközelebb elég reggel 7 körül.

Egy ugatás mint száz, a megfogadandó tanácsaim a gazdik számára :
1. figyelj a levitelek közti időtartamra (ne húzd 3-4 óránál tovább, amikor a kölyök még nem bírja)
2. figyelj a jelekre, jelzésekre
3. mindig légy ugrásrakész! (pici kölyköknél rögtön játék / ébredés után ki kell menni)