Ma reggel beültünk az autóba, én rövid úton kidobtam a taccsot, aztán pár perc múlva egyszer csak kiszálltunk a Hidegkúti Kutyaiskola előtt, ahol rengeteg kutyus volt, mindenki csóválta a farkát, volt aki ugatott, volt aki áriákat zengett. Aztán kezdődött az óra. Iskolás lettem!
Csak négyen voltunk a kezdő csoportban és a gazdim szerint még elég éretlenke voltam, mert mindenféleképpen a földön elérhető, ehető fadarabok, illetve a szagok érdekeltek, nem pedig a gyakorlatok. Valóban én voltam a legkisebb egyébként. Na, de majd két hét múlva, amikor legközelebb megyünk, már majdnem 5 hónapos leszek. Egyébként a kisebbik gazdim is éretlenke volt, mert még nem tudta kellőképpen az akaratát rám erőltetni. De hát neki is van még mit tanulnia. Egyébként az Ül, Fekszik, Lábhoz, Hozzám parancsokat tanultuk, közben játszottunk is és sokat gyakoroltunk. Nekem gazdi szerint láthatóan fogalmam sem volt, mi történik, csak húztak-vontak, én meg mentem a kaja után. Hát még gyakorolni kell! (mentségemre legyen mondva, hogy igazából még csak ovis vagyok)
Lássuk csak, hazafele mit hánytam össze az autóban: egész középkonzol, a váltó körüli bőr legmélyebb bugyraival együtt, anyósülés (természetesen), vészvillogó (pont akkor fékeztek, szóval épp oda kenődtem fel hányás közben) és amikor hirtelen hátradobtak nagyapának, akkor még a hátsó részre is jutott némi maradvány.
