"a tumbling bundle of joy"

Vau-vau!

Bodza vagyok; Labrador keverék kisasszony, aki folyton rágcsál.

8 hetesen kerültem a gazdijaimhoz, és e-vakkantásaim (elnézést Morzsikától a plágiumért) ettől kezdődően hozzátok és rólam szólnak.

Azért diktálom ezt a blogot gazdinak, hogy ha majd nagy leszek, akkor is emlékezhessenek rám, hogy milyen voltam kicsinek és mindenki on-line követhesse felcseperedésemet és minden vele járó ügyet.

A galériám folyamatosan frissül, nézegessétek! Uff, én szóltam!

2012. szeptember 10., hétfő

Jelentem: apa megőrült


Sziasztok!

Sok furcsa dolog történt velünk, mióta ide költöztünk ebbe a Bajorországba vagy mibe.
Például Szinte nem eszünk csokit, persze nekem amúgy sem szabad, de hát tudok úgy nézni, hogy mégis szabad legyen egy kicsit. A probléma ott van, hogy apa sem eszik, és emiatt hiába nézek akárhogy is.
Ma viszont betetőzött az őrület, persze ebben én is hibás vagyok egy kicsit.

Reggel elment bevásárolni, én meg gondoltam alszom egy kicsit, de aztán úgy döntöttem, inkább szétszórom a szemetet az előszobában amit ugyan kikészített, de elfelejtette elvinni :)
Remek szórakozás volt de nagyon sok időt vett igénybe a kompozíció kialakítása, illetve tökéletesítése. De szerencsére pont elkészültem mire apa visszaért!

Még vittem is neki egy darab papírtörlő cafatot hogy még jobban örüljön. Meg is dicsért! Mondta, hogy azért vagyok hogy ő ne unatkozzon :) mondjuk utána olyanokat is mondott, hogy ennyi erővel a szennyest is kipakolhattam volna, meg a tányérokat is összetörhettem volna hogy teljes legyen az összkép. Ezt az egészet kicsit mérgesen mondta, szóval szerintem legközelebb azokat is megcsinálom, hogy tényleg örüljön! Az ajtót ki tudom nyitni, szóval a szennyes nem gond, a tányérok kicsit nehezebb ügy, de azt is megoldom!

Ja, és  azért vagyok biztos benne hogy azért tetszett neki mert le is fotózta az előszobát, és azt mondogatta, hogy művész vagyok! nagyon büszke voltam!!!



Miután elpakolt mindent a helyére (mostanában rendmániás, még a játékaimnak is külön doboza van, nem győzöm kiszedni őket, mert midig visszapakolja)
Kinyitotta a bevásárlószatyrot, ez egy kicsit mindig olyan mint a karácsony.
Csupa érdekes illat, volt közte husi, gomba, láttam joghurtot, meg zöldségeket is nem tudom mit csinál majd, de biztos hogy bedobom az ilyet én is ennék nézésemet :)
Persze mondta hogy hiába nyújtogatom a nyakam ez nem az enyém, meg amúgy is csak holnap fogja megcsinálni a tejszínes gombás mártásos csirkét.  Mondtam neki, hogy mi lenne ha a csirkét megenném én most, és annyival kevesebbet kellene dolgoznia. szerintem nem tetszett neki az ötlet, mert nem is válaszolt.



Aztán fogott valami sárga rudat, és felvonult a számítógépes szobába, ez mindig uncsi program, mert ő meredten nézi a képernyőt, és nem szól hozzám. De végül nem rossz, mert hallgat valami zenét, én meg odafekszek a lábához, úgy hogy ne tudjon megmozdulni.
A mai meredten bámulás közben elkezdte eszegetni a sárga rudat, aminek ugyan nem nagyon volt szaga, de gondoltam biztos nem olyan rossz, ha megeszi.  persze bedobtam magam :)
De azt mondta nem ad, mert ez répa és nem fogom megenni, pedig egészségesebb mint a csoki.
Na itt gondoltam én ezzel nem vitázok, mert teljesen dinka lett, ha csoki helyet ilyen hülyeségeket eszik. persze egyre kíváncsibb lettem mit tud a répa, amit a csoki nem.
Na a végét sikerült elkunyiznom. De azt mondta, ha nem eszem meg, a fülemen tömi belém.
Persze kiderült hogy nem volt érdemes szépen nézni, mert ez a répa pont olyan jó, mint a spanyol inkvizíció. na de mindegy, egy kicsit dobáltam jobbra balra, és mikor abbahagyta a meredezést, és felém fordult inkább megettem. Tényleg képes lett volna a fülemen belém tömni?!
A végső konklúzió: Apa megőrült. Még hogy a répa jobb mint a csoki. pff
De legalább örömet okoztam neki a művészi oldalam megvillantásával! :D