"a tumbling bundle of joy"

Vau-vau!

Bodza vagyok; Labrador keverék kisasszony, aki folyton rágcsál.

8 hetesen kerültem a gazdijaimhoz, és e-vakkantásaim (elnézést Morzsikától a plágiumért) ettől kezdődően hozzátok és rólam szólnak.

Azért diktálom ezt a blogot gazdinak, hogy ha majd nagy leszek, akkor is emlékezhessenek rám, hogy milyen voltam kicsinek és mindenki on-line követhesse felcseperedésemet és minden vele járó ügyet.

A galériám folyamatosan frissül, nézegessétek! Uff, én szóltam!

2013. január 8., kedd

A Hős


Kérlelhetetlen, lassú, de megállíthatatlan előrehaladtában gurul az idő. Akárcsak egy nagy és nehéz perzsaszőnyeg mikor kigurítják.
Elfedi a régi foltokat, az óév hibáira emlékeztető kitisztíthatatlan foltokat. Reményt és tiszta felületet kínálva arra, hogy a hangos durrogással érkező újév sikert, biztonságot, boldogságot is hozzon, mentesen az újabb foltoktól. Egy újabb esztendő, egy újabb lélegzet, egy újabb talán.

Most képzeljétek el apa ilyen marhaságokat mond. És természetesen kikérem magamnak!
Én semmilyen foltokról nem tehetek! Egyszer mondjuk volt gyomorrontásom, de azt meg azonnal feltakarította (mondjuk emlegetett valamit a rokonaimmal kapcsolatban, de nem értettem kristály tisztán, mert csak az orra alatt mormogott) szóval semmi folt! az én lelkiismeretem tiszta! :)
Egyébként most azzal csúfol hogy hős vagyok, mert kicsit megijedtem tegnap éjjel.
Nem volt semmi extra, egy Regen nevű kisvárosban töltöttük a szilveszter éjszakát.
Ott lakik apa itteni legjobb barátja, és vele, illetve a családjával voltunk.
Testvérek szülők feleség gyerek, meg mi.
Jól éreztem magam, nagyon tündi-bündi voltam és mindenki simogatott mag etetett
Persze apa mindig mondta hogy ne adjanak nekem, de ezek jóravaló, kedves népek,
és a józan és szavára hallgattak, apát pedig meg sem hallották.
Beszélgettek, kártyáztak, hi hi apa jól tönkreverte őket, pedig most játszott ilyet először.
Aztán kibontottak egy csomó szúrós szagú durranós üveget, és elsétáltunk egy templom mellé.
Na ott jött a hősős rész. Ugyanis elkezdtek lövöldözni mindenféle hangos, és színes fényeket. Hát én eléggé betojtam.  Odakucorodtam apa lába mellé, és remegve néztem azt a színesen kavargó ijesztő repkedő rettenetet.
Szerencsére végig simogatott és nyugtatott és egy idő után visszamentünk a házba. Én önvédelemből, kb. 4 másodperc alatt elaludtam, és kb. húsz percet ebben a tecchalott állapotban töltöttem.  Aztán apa azt mondta hogy már nem lövöldöznek és mennyünk ki a többiekhez.
Így is lett, Én pedig óriási örömmel farok csóválva közelítettem meg a társaságot. Szereztem egy botot is és kicsit produkáltam magam, úgyhogy mindenki el volt ájulva, apa meg mondta, hogy nem ő nevelt belőlem cirkuszi kutyát, a pályaválasztásnál elengedte a kezemet. pardon mancsomat.
Végül még beszélgettek a házban egy kicsit, de ezt már nem hallottam, mert én már álmos voltam és apa lábát párnának kinevezve szunyókáltam egyet. 3 óra körül mentünk haza, és délig fel sem keltünk :) Persze nem addig aludtunk, csak apa olvasta a könyvét.

Hát nekünk így telt a tegnap esténk.
Szóval köszönöm nektek Martina és Michael a sok asztal alá eső falatot. :)

Mindenkinek boldog és csülökcsontokban gazda új esztendőt kívánok!

Bodza