"a tumbling bundle of joy"

Vau-vau!

Bodza vagyok; Labrador keverék kisasszony, aki folyton rágcsál.

8 hetesen kerültem a gazdijaimhoz, és e-vakkantásaim (elnézést Morzsikától a plágiumért) ettől kezdődően hozzátok és rólam szólnak.

Azért diktálom ezt a blogot gazdinak, hogy ha majd nagy leszek, akkor is emlékezhessenek rám, hogy milyen voltam kicsinek és mindenki on-line követhesse felcseperedésemet és minden vele járó ügyet.

A galériám folyamatosan frissül, nézegessétek! Uff, én szóltam!

2010. július 19., hétfő

Leó egyre rozogább

Szegény Leó, öreg harcos!


Ez a legfrisebb kép gyerekkori barátomról, aki a megsüketüléshez, megvakuláshoz és raszta-rockerré váláshoz vezető út utolsó stádiumában van.
Gazdim számára rejtély, de például a gumicsirkét úgy fogom meg, mint egy hímes tojást és ennek megfelelően azonnal el is engedem, ha kiveszik a számból. Ezzel szemben Leót, az oroszlánt szó szerint kicsinálom. Egyáltalán nem kímélem, tépem, cibálom, mindenkinek dugdosom a lábához, hogy játsszon velem Leó kárára huzigálós játékot (Leóval). Aztán amikor elvennék, hogy játsszanak velem, akkor nem adom, ezt pedig Leó sínyli meg.
Összehasonlításképp Leó (fénykorában) és kicsi-én régebben: