"a tumbling bundle of joy"

Vau-vau!

Bodza vagyok; Labrador keverék kisasszony, aki folyton rágcsál.

8 hetesen kerültem a gazdijaimhoz, és e-vakkantásaim (elnézést Morzsikától a plágiumért) ettől kezdődően hozzátok és rólam szólnak.

Azért diktálom ezt a blogot gazdinak, hogy ha majd nagy leszek, akkor is emlékezhessenek rám, hogy milyen voltam kicsinek és mindenki on-line követhesse felcseperedésemet és minden vele járó ügyet.

A galériám folyamatosan frissül, nézegessétek! Uff, én szóltam!

2010. április 6., kedd

Jön még kutyára furminátor!

Ma volt az első napom a sitten. Egész jól bírtam! Még kilencet kell aludni és kutya egészséges leszek! A kedélyem már abszolút felhőtlen, farkat ismét orbitális amplitúdóval csóválok, ha tetszetőset látok. :)
Ma Nagyapa-gazdi etetett, ami fenséges falatokat és királyi adagokat jelent - a család teljes mellszélességű ellenvetése mellett. Sétálni nem voltunk, csak pisi-kaki intézés erejéig, ahogy a szabály előírja. Kicsit becsúszott a lakásba is valamicske, mintha újra bölcsis lennék. (de meg kell mondjam, hogy amióta bemehetek a tiltott szobába az állapotomra tekintettel, azóta kicsit úgy érzem, hogy nekem most mindent szabad. És persze a neoliberális nagyszülői nevelés hatása még rátesz erre egy lapáttal)

Késődélután végre hazaértek a gazdik és Anyagazdi elhozta a furminátoromat. Egy ideig nyugton tűrtem, hogy a méretemmel egyező térfogatú szőrtől szabadítsanak meg, de aztán rettentően meguntam és próbáltam szökdösni, de mindig visszahívtak és akkor mindig visszamentem.
Aztán jött a porszívó! Ezek meghülyültek! Nem elég, hogy a fél bundámat lefésülték rólam, nem! Nekik ez még semmi! Megtámadnak egy hatalmas, zajos szörnyeteggel! Na, azzal hadakoznom kellett, ha meg akartam védeni magam. Még a szuperugatást is bevetettem! De aztán amikor Nagyapa-gazdira figyeltem (nála mindig finom falatok vannak kilátásban és amúgy is nagyon szeretem), orvul kiporszívózták a fenekemet!!!!!!!! Hát! Wufff.