Húsvéti hercehurca

Na, képzeljétek, csütörtök este kiköltöztettek a telekre! Szuper érdekes péntekem volt, milliónyi új szaggal, rengeteg élettérrel a friss levegőn.

Aztán gazdik értem jöttek pénteken és a rettegett autóval elvittek az állatorvoshoz Esztergomba, aki szépen megműtött. Nem is volt semmi baj, este szépen felcipeltek az emeletre a pokrócomban, kialudtam magam és másnap már hajnalban olyan friss és üde voltam, mint a húsvéti nyúl! Apránként felfedeztem az egész telket, és imádtam, hogy az életterem nem korlátozódik 45 négyzetméterre...

Na, ez volt a baj! Sajnos a 3 nap alatt lépcsőkön fel-le megtett kilométerek nem kedveztek a frissen felvágott pocakomnak. Gazdik azon aggódtak napról napra, hogy mint egy zacskó, kezd lógni a pocim. De közben konzultáltak a dokinénivel és mivel felhőtlen jókedvem volt és az ínyem is szép rózsaszín volt, így senki nem gyanakodott semmi rosszra.

Aztán hétfőn hazafele menet már aggasztóan nagy és duzzadt lett a pocim és el is kezdett átvéreződni a kötés (a fotó akkor készült), úgyhogy dokinénivel egyeztetve Verőcénél vettünk egy 180 fokos fordulatot és Letkés fele elmentünk Esztergomba.

Amikor felfektettek a műtőasztalra és elkezdték lebontani a kötést, kiderült, hogy semmi más nem tartotta már a belsőségeimet, csak a ragtapasz! :o
Mind a 3 réteg varratot sikerült elszakítanom a sok rohangászással. Akkor már mindenki látta, hogy nagy a baj, én meg csak féltem, de nagyon. Úgyhogy hamarosan kaptam az altató szurit a fenekembe, miközben hárman fogtak le. Apagazdi maradt segédkezni a műtétre előkészítésnél a dokinéninél, Anyagazdi pedig kilőtte magát a dokibácsiért, mert ehhez ketten kellettek.

Aztán ezután már semmire sem emlékszem, csak az autóban ébredtem föl hazafele. Először nagyon megijedtem és iszonyatosan elkezdtem vinnyogni, de kiderült, hogy csak azért csináltam, mert nem kaptam Seduxent, és a hirtelen ébredésben azt se tudtam, hol vagyok. Szerencsére aztán hazáig nyugodt voltam, és most is itt szunyókálok gazdi lába alatt.

Most lesittelnek 10 napra. Itt leszek a nagyszülőknél egész napos felügyelet alatt és sétálni sem mehetek, csak a legszükségesebbek elintézése erejéig. Az a baj, hogy rendkívül hiperaktív vagyok és már most is állandóan fel akarok kelni, meg örülök mindenkinek, aki erre jár, úgyhogy nem lesz könnyű dolga az őrzőimnek. Pláne, hogy őket a leggyengébb fából faragták, ami a kutyanevelést illeti, és ezt én is tudom. :)