Bodzakutya: Bodzagazdik szomorúak

Vau-vau!

Bodza vagyok; Labrador keverék kisasszony, aki folyton rágcsál.

8 hetesen kerültem a gazdijaimhoz, és e-vakkantásaim (elnézést Morzsikától a plágiumért) ettől kezdődően hozzátok és rólam szólnak.

Azért diktálom ezt a blogot gazdinak, hogy ha majd nagy leszek, akkor is emlékezhessenek rám, hogy milyen voltam kicsinek és mindenki on-line követhesse felcseperedésemet és minden vele járó ügyet.

A galériám folyamatosan frissül, nézegessétek! Uff, én szóltam!

2010. április 7., szerda

Bodzagazdik szomorúak

Mindazonáltal boldog kutya vagyok (jó, hogy nem értek még semmit), szépen gyógyulgatok, ma már egy negyedórás sétát is megengedtek nekem, de kizárólag pórázon. A mozgásigényem továbbra is hatalmas, vagy még annál is nagyobb. Amikor valaki hazatér, akkor akkora patáliát csapok a rohangászással és ugrálással, hogy az nem biztos, hogy jó a pocaksebemnek. Embereim még nem jöttek rá az ellenszerre... :)