depressziós állapot javulása

Jelentem, hogy egynapos súlyosnak tűnő - és labradorokra nem jellemző - depresszióm sokat javult! Anyagazdi levitt a Városmajorba, ahol majdnem két órán keresztül futkoshattam a haverkutyákkal a gyönyörű napsütésben. Még teniszlabdákat is szerzett nekem, szám szerint hármat, amiből kettőt el is hagytam, és ebből kiindulva a harmadikat már csak otthon kaptam meg. A többi gazdi megdicsért, hogy szép nagyot nőttem, mióta utoljára láttak.
Otthon most kezdem realizálgatni, hogy eggyel kevesebben vagyunk, de még nem para. Inkább csak az nem tetszik láthatóan, hogy megszoktam a elmúlt két hétben, hogy körülöttem minden kétlábú szerettema fejem magasságában alszik az ágyban és könnyen nyalogathatóak / ráncigálhatóak voltak, most meg megint a "kétlábú a galérián, én meg a földszinten" helyzet van.
Na, megyek horkolni. Holnap délutánra megint nagy sétát igért be a gazdi, most arról fogok álmodni.