"a tumbling bundle of joy"

Vau-vau!

Bodza vagyok; Labrador keverék kisasszony, aki folyton rágcsál.

8 hetesen kerültem a gazdijaimhoz, és e-vakkantásaim (elnézést Morzsikától a plágiumért) ettől kezdődően hozzátok és rólam szólnak.

Azért diktálom ezt a blogot gazdinak, hogy ha majd nagy leszek, akkor is emlékezhessenek rám, hogy milyen voltam kicsinek és mindenki on-line követhesse felcseperedésemet és minden vele járó ügyet.

A galériám folyamatosan frissül, nézegessétek! Uff, én szóltam!

2010. április 20., kedd

Fel vagyunk háborodva

Én azért, mert anyagazdi ma egész nap itthon volt (betegként) és nem foglalkozott velem eleget!!! Ő meg azért, mert folyton hordtam neki a játékokat, meg nyomkodtam hozzá az orromat, meg még ugattam is neki / hozzá (mit tegyek, ha az enyhe célzásokból nem ért), sőt, kb. percenként feltettem a mancsaimat a díványra és szerinte ezzel én őt gátoltam a tanulásban... hmm... úgyis tudom, hogy nem szereti azt az 1700 oldalas könyvet...

Meg az se tetszett neki, amikor a friss, tisztán felvett naciját lelkesedésemben 2 perc alatt nyál és kutyaszőr elegyével telítettem. 
De azért nem volt kőszívű és így egy jó nagyot sétáltunk. Egy egész kutyaklub volt lent, akikkel vagy másfél órát kergetőztem és labdáztam.
Egy teniszlabda mínusz megint...

Amúgy újdonság gyanánt mostanában horkolok és röfögök. Anya szerint, ha beneveznének egy malac versenyre, akkor a röfögés-számban minden sertés elbújhatna mögöttem... hahaha. Nem tehetek róla, hogy van valami az orromban. Szerinte persze velem van a baj, mert ha nem porszívóznám fel a járdát és a Majort teljes terjedelmében, akkor nem is lenne semmi nem-odaillő az orromban és a felső légutamban.