A kezdete mindennek

Na elmesélem röviden, hogy kezdődött. Nov. 1-jén vasárnap érkeztem Budapestre. A másfél órás kocsiutat nem jól tűrtem, legalábbis az biztos, hogy ötször is hánytam. De ez amiatt is lehet, mert előtte nagyon bezabáltam még utoljára a tesóimmal. Azért utoljára, mert a bátyámat épp akkor vitte el egy idős házaspár és a húgomat is úgy volt, hogy elviszi valaki és akkor már végképp úgy volt, hogy egyedül maradtam volna.,de hát egy ilyen kiskutya nem maradhat egyedül a fészerben a hidegben. Szóval gazdik megláttak és gondolták, náluk jobb helyen leszek. (be kell vallani, hogy meg is tetszettem nekik egy kicsit már elsőre azt hiszem). Egyébként ők máig sem értik, hogy egy ilyen aranyos kiskutyát hogy lehet kidobni egy dobozban az út szélére. Ehhez nagyon gonosznak kell lenni.

Lényeg, hogy azóta itt rágcsálok náluk. Lemértek egy dobozba téve és jelentem, hogy az első hét közepén 2500 gramm voltam! Majd minden héten le fognak mérni, hogy lássák, hogy ügyesen fejlődök-e. A kisebbik méretű gazdi vett is nekem ebből a célból szuper kutyatápot, ami nagyranövő (large breed) kölyökkutyáknak kell, mert amikor megrendelte, még nem sejtették, hogy lehet, hogy nem is leszek olyan nagy. Nem baj, most már rendelt másikat, szóval ne aggódjatok, nem maradok éhen.
Most csuklok. Ez normális? Na, szunyok egyet.


Gazdi szerint tök hülye vagyok. Ugrálok egy fura seprű előtt és ugatok rá. Meg magammal hurcolom a takarítás közben előkerülő összes szúrós akármit (régi fogkefe, új wc-kefe, körömkefe, stb.) és azokkal játszom a lakomban.


Az is lehet, hogy előző életemben judoztam, mert olyan szép judogurulásokat tudok produkálni.