"a tumbling bundle of joy"

Vau-vau!

Bodza vagyok; Labrador keverék kisasszony, aki folyton rágcsál.

8 hetesen kerültem a gazdijaimhoz, és e-vakkantásaim (elnézést Morzsikától a plágiumért) ettől kezdődően hozzátok és rólam szólnak.

Azért diktálom ezt a blogot gazdinak, hogy ha majd nagy leszek, akkor is emlékezhessenek rám, hogy milyen voltam kicsinek és mindenki on-line követhesse felcseperedésemet és minden vele járó ügyet.

A galériám folyamatosan frissül, nézegessétek! Uff, én szóltam!

2010. március 6., szombat

Bodzakutya jelentkezik! Megfogyva bár de törve nem.... Anya gazdi elrepült. Ha jól értettem amit beszélnek valami Sanyolországba vagy ilyesmi. Ott van tenger is meg minden. Apagazdi elkezdte megmutogatni a térképen hogy hol van az a sanyolország, de amikor én meg megpróbáltam megenni a térképet akkor azt mondta hogy kicsi vagyok még a földrajzhoz (speciál rajzolni nem nagyon tudok földet, de kiválóan ások!!!)
Egyébként elmondom nektek, hogy teljesen furcsa dolgok történtek a héten! az hogy Anya elutazott még semmi. Igazából szinte észre sem vettem, csak mikor nem csinálunk semmit Apával, akkor sírdogálok kicsit mert olyankor eszembe jut hogy eggyel kevesebben vagyunk.
Viszont az hogy a hét közepén megyünk a kutya unokatesókhoz, az teljességgel fura volt, ott is aludtunk egyet.
Természetesen az autóba oda-vissza hánytam.... nem voltam túl jól. Apa meg örült hogy öltönyben, nyakkendőben takaríthatta a kocsit az út szélén...
Persze Nyergesen jól éreztem magam, sokat játszottunk, és egy nagyon örvendetes dolog is történt, Forte (vele szoktam a legjobbakat játszani) végleg ottmarad és nem lesz örökbe adva!!!!!
Ez nekem a legjobb hír a hónapban!
Az előbb jót játszottam a majorban, és most szunyókálni fogok, Apa meg azt mondta, hogy elmegy a reptérre, és hazahozza Anyát (mire felébredek itthon is lesznek.)
Mára befejezem, az a baj hogy kicsi vagyok, és még tök lassan gépelek meg jó volna egy olyan billentyűzet amin nagyobbak a gombok!